dualisztikus eredetmagyarázó monda

epikus néphagyomány, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy a teremtés két ellentétes erő együttműködésének az eredménye. Ezt a két teremtő erőt az Isten és az ördög személyesíti meg. Kettőjük közül az ördög áll közelebb a formálandó anyaghoz, Isten csak az utasítást, a szellemi irányítást adja (→ világ teremtéséről szóló monda). Az ördög hatásköre nem is terjed túl az anyagon, életet nem tud adni (→ ember teremtése). Jelentős számú mondában utánozni kívánja Isten teremtő tevékenységét, de működése vagy sikertelen lesz, vagy pedig valamilyen kártékony lényt teremt hasznos helyett (→ légy teremtése, a), más alkalommal pedig csupán a formai imitáció sikerül, de az sem tökéletesen (Isten lovat és tehenet teremtett, az ördög utánozni akarta, de az ő teremtménye se ló nem lett, se tehén, hanem bivaly). Az ördög szerepe a dualisztikus eredetmagyarázó mondákban mindig negatív Isten teremtésével szemben, még a közös tevékenység alkalmával is. Az ördögtől származtatják a mondák a világon létező valamennyi rosszat: a betegséget, a dohányt, a kártyázást, puskát, verekedést, a szeszes italokat, kártékony állatokat stb. A dualisztikus eredetmagyarázó mondák keletkezése érdekes tudományos problémákat tár fel. A dualisztikus vallási koncepció a tételes vallásoknak is sajátja. Pl. az iráni Aveszta (i. e. 3. sz.) tartalmazta a jó és rossz princípiumok szembenállásának tanát (Ormuzd és Ahrimán), majd ez átkerül a zsidó és a keresztény vallásba is. A keresztény egyházból a középkorban kivált bogumil eretnekség a dualista tanoknak gazdag tárháza lett. A bogumilok hatására Balkán-szerte elterjedtek a dualisztikus hitelveken alapuló, legendákat tartalmazó apokrif evangéliumok s egyéb szent szövegek. Azoknak a népeknek a folklórja, amelyek a bogumilizmussal valamilyen kapcsolatban voltak, ily módon dualisztikus mondákban igen gazdag. Maguknak a dualisztikus mondáknak az útját Dragomanov úgy állapította meg, hogy mindenképpen iráni nyelvterületen keletkeztek, innen egyfelől a Kaukázuson át Bulgáriába, másfelől Közép-Ázsiába kerültek, itt őrződtek meg a legteljesebb formában, majd továbbjutottak orosz nyelvterületre. A magyar folklór ide vonatkozó anyaga eredetkérdésének tisztázása nem történt meg. A magyar dualisztikus eredetmagyarázó mondák rokonsága szembeszökő egyfelől a balkáni népek hasonló hagyományaival, másfelől a balti népek, valamint a vogulok, osztjákok és zürjének teremtésére vonatkozó hagyományaival. (→ még: démiurgosz) – Irod. Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban (Szeged, 1893); Dähnhardt, O.: Natursagen (I., Leipzig–Berlin, 1907); Ivanov, J.: Bogomilszkije knyigi i legendi (Szofia, 1925); Bianchi, U.: Il dualismo religio (Roma, 1958); Dragomanov, M. P.: Notes on the Slavic Religio-Ethnical Legends: The dualistic creation of the World (Indiana University Publications, Russian and East European Series, Vol. 23. Bloomington, 1961); Istoria literaturii Române I. Folclorul, literatura română în perioada feudală (1400–1780) (Szerk. Pop, M. etc., Bucureşti, 1964); Lixfeld, Hannjost: Der dualistische Schöpfungsschwank von Gottes und des Teufels Herde. (Thompson K 483.) Volksüberlieferung (Hrg. Harkort, Fr., Peeters, K. C., Wildhaber, R., Göttingen, 1968).