ecsetes díszítés

a népi kerámiában alkalmazott díszítőtechnika, színes → földfestékbe (engobe) mártott ecsettel általában növényi ornamensek felvitele a cserépedényre. A középkori mázatlan edényeket is díszítették ezzel az eljárással. Egyes fazekasközpontok jellegzetes díszítőeljárása (pl. Gyöngyös). Nagyobb mértékben az ónmázas fajansz hatására terjedt el. A parasztság által kedvelt keménycserép díszítése szinte kizárólag ecsettel történt. Fazekasaink többnyire a századforduló körüli időben szervezett agyagipari tanfolyamokon ismerték meg és sajátították el s azóta alkalmazzák több fazekasközpontunkban az → írókázás helyett. Az ecsetes díszítéshez gyárilag előállított bolti festékanyagot használtak. – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).