Égitestszabadító

mitikus → hősmese. Cselekménye: egy országban teljes sötétség van, mert három → sárkány elrabolta a napot, a holdat és a csillagokat. A király lánya kezét és fele királyságát ígéri annak, aki az égitesteket visszahozza. → Szépmezőszárnya (→ Királyfia Kis Miklós, → Hamupipőke királyfi) és testvérei (társai) vállalkoznak a feladat végrehajtására. Ország (világ) kovácsához mennek (aki a hős keresztapja), s megkérik, hogy egy üst olvasztott ólmot (vasat, aranyat) tartson visszatértükig forrón készenlétben. Réz-, ezüst- és aranyhídnál Szépmezőszárnya legyőzi a sárkányokat, míg társai alszanak (birkózás, kardpárbaj, küzdelem vas- és fakerék, kék és vörös láng alakjában), s az égitesteket felereszti az égre. Dongóvá, nyúllá stb. változva a sárkányok kastélyába lopakodik, kihallgatja a sárkányok anyja, a → vasorrú bába és menyeinek bosszúterveit. Az útjukat álló, kúttá, szederbokorrá, tűzzé stb. változott sárkányfeleségeket felismeri és megöli. Az üldözésükre siető sárkányanyát a világkovácsa segítségével elpusztítja: óriásira kitátott szájába beleönti a forró ólmot. Két bátyjával feleségül veszi a király három lányát, és elnyeri a fele királyságot (BN, MNK 319*, H 300II; AaTh 300A, 328A*). – Egyike a legtöbb változatban feljegyzett meséinknek. Változatainak száma a töredékek, reminiszcenciák nélkül megközelíti az 50-et. Az egész magyar nyelvterületen ismert. Már a 18. sz.-ból vannak nyomaink, a századfordulón Palóc- és Székelyföldön; a 20. sz. második felében Szabolcs-Szatmár megyében jegyezték fel változatai nagy részét. Tiszta, teljes változatunk alig van, az idetartozó mesék gyakran bővülnek az üldözési jelenetben a → Rózsa és Ibolya meséjéből ismert „Menekülés mágikus tárgyak segítségével” motívummal, s a mesemondók nemegyszer megtoldják a hős vitézi tetteit az → ólomfejű barát legyőzésével és Tündér Ilona elnyerésével (az utóbbi a → hatan a világ ellen típus keretében). A változatok egy része kontaminálódik → Fehérlófia, „Este, Éjfél, Hajnal”, vagy csak egyszerűen a „Három elrabolt királykisasszony visszaszerzése a sárkányoktól” (AaTh 301) meséjével. Figyelemre méltóak azok a változatok is, melyekben a hősnek nem az égitesteket, hanem a napos-holdas paripát kell a sárkányoktól visszaszereznie. Különállónak kell tekintenünk azt a mindössze 4 szöveg által képviselt redakciót, mely rendszerint a „Haltól (szőlőfürttől) fogant három egyforma fiú” (AaTh 303**) → mesekezdő motívummal indul, majd a „Harc a hídon” típussal (AaTh 300A) folytatódik, s amelyben a boszorkány üldözése rendszerint a „Menekülés hátradobott mágikus tárgyak segítségével” motívum keretében történik. Ezekben a változatokban a hős neve Kutya Jankó, Agárfia vagy Pumilek királyfi, s az égitestek elrablásának mitikus motívuma hiányzik. Ennél a redakciónál idegen, valószínűleg szláv átvételre kell gondolnunk. Az Égitestszabadító típusnak a magyaron kívül német, cseh, román, orosz, lett, litván, észt, finn, vogul, csuvas és tatár változatairól tudunk. – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (Porvoo, 1921; FFC 34.); Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC 78.); Ranke, K.: Die zwei Brüder (Helsinki, 1943; FFC 114.); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Bp., 1960; MNKF 1.); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII.); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968; MNKF 4.); Kovács Ágnes: A népmese prozódiájáról (MTA I. Oszt. Közl., 1969).