Egyszer volt Budán kutyavásár

szólásmagyarázó mese, legtöbb változatában → Mátyás-mese. Cselekménye: a szegény ember Budán Mátyás közbenjárására sok pénzt kap a kutyáiért, a gazdagot, aki minden vagyonát pénzzé tette s azon kutyákat vásárolt, azzal kergetik el, hogy Egyszer volt Budán kutyavásár. (MNK 921 V*) Három irodalmi forrásáról tudunk: Kiss János: „Elmés nyájasságok”, Dugonics András: „Magyar példabeszédek” és Jókai Mór: „A magyar nép élce szép hegedűszóban” c. gyűjteménye. A Kiss János gyűjteményében közzétett szöveget Tóth Béla népszerűsítette „Magyar Anekdotakincs”-ében. A szájhagyományból feljegyzett szövegek részben a Kiss–Tóth-, részben a Jókai-féle szöveg származékai, vagy nagyon egyszerű kettős szerkezetű mesék, melyekben a szegény ember pénzt kap kutyáiért (kutyájáért; vagy azt állítja, hogy pénzt kapott érte), a kapzsi gazdag a hírre kutyacsordát hajt a vásárra s pórul jár. Ismeretes a mesének olyan változata is, melyben a szegény ember azt füllenti, hogy a sok pénzt macskákért kapta, mire a gazdag zsákszámra visz macskákat a királyi palotába, ez Merényi László „Eredeti népmesék” c. gyűjteményéből, ill. a szöveg Benedek Elek feldolgozásából terjedt el. Ez a forma nálunk minden változatában „A kerek kő” típus (AaTh 736) folytatása, s nem kapcsolódik Mátyás királyhoz. Az Egyszer volt Budán kutyavásár Mátyás-mese hasonlít „A nagy tök és a négy ökör” (AaTh 1689A) típushoz. – Irod. Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág (II., Bp., 1894–96); Holló Domokos: Néhány népi Mátyás anekdotánk forrása (Ethn., 1937); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (III., Bp., 1960).