egytagos tagosítás

a tagosításnak legtökéletesebb és legkorszerűbb változata. Minden gazda valamennyi szántó-, rét- és legelőbirtoka (vagy külön a szántó és egyben a rét-, legelőbirtok) egy (vagy két) → tagban került kihasításra. A tagosításnak ez a módja ott volt alkalmazható, ahol a → határ nagyjából azonos minőségű és fekvésű volt (pl. az Alföldön). Ellenkező esetben egyik gazda kedvező, a másik hátrányos termelési feltételek közé került volna. Az egytagos tagosításnak leglényegesebb és szükségszerű velejárója volt a nyomásos gazdálkodás és a → nyomáskényszer felszámolása. (→ még: dűlős tagosítás, → fordulós tagosítás) – Irod. Simonffy Emil: A parasztföld és a tagosítás (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914, szerk. Szabó István, I., Bp., 1965).