ekeföld, ekealja

kora középkori munkaigény-eredetű területmérték. Az ekeföld latin megfelelője, az aratrum az ekét, ill. eredetileg az egy igába fogott állatokat jelentette, s csak később lett az egy ekével felszántható föld mértékegysége. Az ekeföldet kétféle jelentésben használta a szakirodalom: 1. Az egy év leforgása alatt egy ekével felszántható terület. Ebben az értelemben a kora középkorban és középkorban használatos. Az Árpád-korban az ekeföld („királyi mértékű eke”) 120–150 királyi holdnak felelt meg. – 2. A helyileg szokásos igával egy nap alatt megszántható terület, amely általában egy → holdnak felel meg (1100–1300  öl). Mivel az ekeföld a szántás gyakorlatából kialakult területmérték, a fentieken kívül számtalan változata alakult ki az elmúlt századok folyamán. – Irod. Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. században (Ethn., 1955); Bendeffy László: Középkori magyar hossz- és területmértékek (Fejezetek a magyar mérésügy történetéből, Bp., 1959); Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971).