elrabolt lány, az, törökrabolta lány, komáromi szép lány

klasszikus → ballada. Változatai két fő csoportot alkotnak: a) a folyónál mosdó (vizet merítő) lányt a török elrabolja. A lány úgy tesz, mintha belenyugodna sorsába, de elszökik tőlük; más változat szerint szembeszáll elfogóival, Dunába ugrik, a halált választva a rabság helyett:

Dunának habja: az én szömfödelem,
Dunának halai: koporsóm szögei
Dunai halacskák: az én siratóim,
Az égi madárkák: az én éneklőim...

b) Moldvában gyűjtött változatok szerint rablók (katonák) jönnek a lányért:

Anyám, édesanyám, rejtsen el engemet,
Jőnek a katonák, rabolnak el engem.

A leány a kamrába, ládába bújik, de az üldözők megtalálják, mert az anya elárulja a katonák fenyegetésére (néha kínzás miatt); a leány megátkozza az anyját és saját halálát megjövendöli. Mindkét alcsoportban ismert a rabságból való visszatérés motívuma. Az elrabolt lány ballada formailag közel áll az → eladott lány balladatípushoz. A moldvai változatok között férfihőst (elrabolt legényt) is találunk; ez a ballada a katonafogdosás elleni tiltakozást fejezi ki (→ katonaballadák). Rokon témájú ballada a környező népek (cseh, szlovák, román, horvát, grúz stb.) néphagyományában is ismert. – Irod. Amzulescu, Al.: Balade populare romînesti (Bucureşti, 1964); Putyilov, B. N.: Szlavjanszkaja isztoricseszkaja ballada (Moszkva–Leningrad, 1965); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp.; 1968); Šramková, M.: Katalog českyh lidovych balad (IV., Praha, 1970); Kallós Zoltán: Balladák könyve (Bukarest, 1970).