esztena, isztina, sztina

a fejősjuhászattal kapcsolatos szállásgazdaság, elsősorban az a legelőterület, ahol az esztenaház áll. Kissé tágabb értelemben e fogalomba beleszámít a szállásgazdaság egésze: építmények, legelő, nyáj, munkaerő. Az esztena voltaképpen évszaki jellegű (fejési idényben) fiókgazdaság, amely egy vagy több tulajdonképpeni gazdaság tartozéka, azoktól térbelileg elszakítva. A pásztorok a nyájjal az esztenázás idején nem térnek haza naponta az anyagazdaságba, vagyis az esztena ideiglenes lakhely (szállás) és munkahely, amelynek személyzete, élén a bács vagy major nevű juhásszal végzi az állatok legeltetését, fejését és a tejtermékek készítését. Esztenák Erdélynek főleg havasokban bővelkedő vidékein mindenütt tömegesen voltak, de általánosan fellelhetők a két- és háromnyomásos határhasználat idején az ugarlegelőkön is; például a Mezőségen. Az É-i-Kárpátok lengyel és szlovák lakosságánál éppúgy elterjedt volt, de maga az esztena kifejezés helyett ott a magyar szállás hangtani megfelelőit (salaš stb.) használják. Az Alpok vidékén az esztena megfelelője – tehéntartással kapcsolatos – a Sennerei. (→ még: esztenaközösség) – Irod. K. Kovács László: Adatok a bálványosváraljai fejős juhászathoz (Ethn., 1947); K. Kovács László: Beiträge zur Frage der Esztena–Genossenschaften in der Siebenbürger Heide (Viehzucht und Hirtenleben, Bp., 1961).

Esztenaház kosárral. A kosár baloldalt látható (Szucság, v. Kolozs m.)

Esztenaház kosárral. A kosár baloldalt látható (Szucság, v. Kolozs m.)