extraneus <lat.>, idegen, vidéki

a helyi birtokosoktól megkülönböztetett olyan egyén, aki másutt lakik, mint ahol birtoka van. Az extraneus általában a település határában (olykor távolabb is, pl. a szőlőextraneusok), valamilyen mezőgazdaságilag hasznosított földterület bérlője vagy tulajdonosa. Az ilyen birtoklású föld az extraneus birtok. – Az extraneus szőlőbirtokosok dézsmás szőlejük után a szőlőhegy földesurának kilencedet, az egyháznak pedig tizedet tartoztak fizetni. Emellett külön, kizárólagosan általuk fizetett adó volt a ferton vagy fertonpénz. Nagysága különbözött. Általában meghatározott mennyiségű zabból vagy árpából, kappanból vagy tyúkból, kalácsból és bizonyos összegű pénzből állott. Éppúgy bele tartoztak a hegyközségi szervezetbe, mint a helyben lakó szőlőbirtokosok. Az extraneus szőlőbirtoklás a középkortól ismert jelenség. A debrecenieknek már a 13. sz.-tól voltak szőleik az Érmelléken. A 14–15. sz.-ban a szegedieknek a Szerémségben, a kecskemétieknek ugyancsak a Szerémségben és Baranyában, a felföldi Kaproncának Kővár vidékén voltak szőlőbirtokaik. A parasztság és a városi polgárság már ebben az időben szívesen szerzett idegen határban szőlőbirtokot. A török előrenyomulása némely borvidékeket elpusztított, másokat viszont fellendített és erősen kitágította az extraneus birtoklás kereteit. A 16. sz. közepén a szekszárdi dombokon pesti, ráckevei és kalocsai polgárok is birtokoltak szőlőt. Még nagyobb méreteket öltött ez a jelenség a Hegyalján, ahol ebben az időben az évi bortermésnek több mint a felét kassai, eperjesi, bártfai polgárok szüretelték. Ennek oka abban rejlik, hogy a szerémségi borvidék elpusztulásával fellendülő hegyaljai bortermelés fő piaca Lengyelo. volt. Ezt a kereskedelmet pedig a felföldi városok tartották kezükben. Az extraneus birtoklás a borkereskedelem hanyatlásával, a mennyiségi termelés és a sík vidéki szőlők térhódításaival a 19. sz. elejétől egyre inkább elvesztette jelentőségét. (→ még: történeti borvidék, → borkereskedelem, → szőlőbirtoklás). – Irod. Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században (Népr. Ért., 1955); Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira (Agrártörténeti Tanulm., 1960); N. Kiss István: A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és extraneus birtoklás Hegyalján a 16. század második felében (Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp., 1966); ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566) (Klny. Tanulmányok Tolna megye történetéből, II., szerk, Puskás Attila, Szekszárd, 1969).