alvállalkozó, hivatalos néven munkásvállalkozó

a munkások és a fővállalkozók közé beékelődő kistőkés, aki az anyagi eszközök, főként pedig a szükséges munkaerő előteremtésével és megszervezésével a nagyobb időszakos munkák egy részét elvégezteti. Az alvállalkozó voltaképpen a → vállalkozó alkalmazottja vagy társa, hatásköre tehát bizonyos mértékig korlátozott, ugyanakkor viszont a munkásokra közvetlen és személyes felügyeletet is gyakorolhat. Az alvállalkozó fő haszna a munkabérek csökkentéséből származott. A fővállalkozók per esetén sok esetben az alvállalkozók mögé bújtak, ekkor derült csak ki, hogy a munkások nem az ő, hanem az alvállalkozók alkalmazásában állanak. Az alvállalkozó → munkavezetőket tartott, akik ellátták a szakmai irányítást és a felügyeletet, ezenkívül az ő emberük volt az → emberkereskedő (toborzó ügynök) is, bár sok esetben maga az alvállalkozó vagy a munkavezető állította ki a szükséges létszámot. Bizonyos esetekben maguk a → bandagazdák is válhattak alvállalkozókká, egyébként a munkások éppen az ő vezetésükkel vívták legélesebb harcukat az alvállalkozókkal, közvetlen kizsákmányolójukkal. Nem egy alvállalkozó életével is fizetett mohóságáért. Jogviszonyait az 1899:XLII. tc. III. fejezete szabályozta. (→ még: agrármozgalom, → kaparás) – Irod. Katona Imre: Átmeneti bérmunkaformák (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914. II., szerk. Szabó István, Bp., 1965).