amatőr <fr. ’műkedvelő’>

valamely művészeti ággal (díszítő- és előadóművészet, ritkábban költészet) hozzáértéssel, de nem hivatásszerűen foglalkozó személy. A népi → alkotók, → előadók és a → népművészek különféle típusai szinte valamennyien amatőrök, mivel termelőmunkájuk mellett többnyire csak kedvtelésből, esetleg keresetkiegészítés kedvéért foglalkoznak művészeti tevékenységgel is. Valamely művészeti ágra való specializálódás (szakosodás), továbbá kisebb-nagyobb mérvű autodidaxis (nem rendszeres önképzés) jellemzi őket. A népművészeket specializálódásuk szerint különböztetjük meg, elsősorban a díszítőművészetben (faragó pásztorok, hímzők, pingáló, varró asszonyok stb.), kisebb részben az előadóművészet (mesemondók, vőfélyek stb.) területén. A népi iparművészet mesterei (asztalosok, fazekasok, szűcsök, takácsok stb.), a népi költők (→ népi verselők, → hírversírók stb.) a főként az ún. őstehetségek (naiv festők és szobrászok) már a hivatásos művészet felé közelítő átmeneti típusokat képviselik. (→ még: dilettáns)