Angyal Bandi, Ónody András (1760?–1806)

a legrégebbről ismert betyár. Felvidéki nemesi családból származott. Nevét kedvesétől kapta. Lólopásait kezdetben betyárok segítségével végezte, maga csak értékesített. A betyárokkal való együttműködéséért több ízben perbe fogták, de a hosszadalmas perintézés és megvesztegetés révén minden esetben elodázódott a büntetés letöltése. Élete végén maga is részt vett lótolvajlásban, szervezett betyárcsoporttal járt az Alföldre. Leghíresebb tette a karcagi, mezőtúri vásárok szétverése. Ezek miatt került újból törvényszék elé; nemestársaival és a betyárokkal való kapcsolatának megromlása hozzájárult, hogy elítéljék. Börtönbe kerülésekor írta meg a maga mentségére „Apológiáját”, hibáinak, tetteinek megmagyarázását. Íráskészsége korabeli magasabb iskolázottságra vall. Népszerűsége már halála idején számottevő. 1810–20 között nyomtatott → ponyvából ismerjük az azóta is legnépszerűbb, Angyal Bandi nevéhez kapcsolódó, Az Alföldre menendő Angyal Bandi nótája című balladát:

Lám meg-mondtam Angyal Bandi, ne menny az Alföldre
Tsikósoknak Gulyásoknak közibe, közibe.
Mert meg tanulsz lovat lopni ízibe, ízibe.
Majd ugy kerülsz a Vármegye kezibe, kezibe.

A kiadott ponyvafüzetek, népszínművek, majd Jókai írása még inkább elősegítette népszerűségét. A prózahagyomány szép termetéről, bátor természetéről, különleges képességeiről szól. Bár neve országszerte ismert, a róla szóló mondákat elsősorban az Alföldön, Borsodban jegyezték le. Több monda szól arról, hogy gazdag családból való, és szüleitől azért szökött el, mert a hozzá erőltetett feleség helyett szegény lányt választott. Pásztorok körében elterjedt mondák szerint birtokán föld alatti istállóban vagy kazalnak álcázott rejtekhelyen tartotta lopott állatait, amelyeket egy-két éven át nevelt, és csak akkor adta el, ha biztos volt, hogy eredeti gazdája már nem ismeri föl. Elfogásának történetét többféle monda őrzi: a) hajtóvadászatban katonákkal való heves tűzharcban került kézre; b) kastélyban fogták el; c) rejtett alagút minden kijáratát őrizték, s ott halt meg öreg korában; d) pásztorok árulták el tartózkodási helyét (→ betyármondák); e) felmentéséért Bécsbe ment Mária Teréziához, akitől kegyelmet kapott. (Ezek a témák nemzetközi folklórtémák.) – Irod. Pór Anna: Az első betyárszínjáték (Petőfi Irodalmi Múz. Évkve, 1962); Békés István: Magyar ponyva pitaval (Bp., 1966); Dömötör Sándor: Az Angyal Bandi nóta történeti háttere (Ethn., 1971).

Angyal Bandit ábrázoló mézeskalács ütőfa a kiskunfélegyházi múzeum (Bács-Kiskun m.) gyűjteményében

Angyal Bandit ábrázoló mézeskalács ütőfa a kiskunfélegyházi múzeum (Bács-Kiskun m.) gyűjteményében

1805-ből való metszet, amely a „híres nevezetes Angyal Bandi”-t ábrázolja

1805-ből való metszet, amely a „híres nevezetes Angyal Bandi”-t ábrázolja