átvétel

az a szellemi tevékenység, melynek során személyek, társadalmi csoportok számukra eddig ismert vagy ismeretlen kulturális javakat, ismereteket, elveket, normákat elfogadnak és alkalmaznak. A kultúra megújulása, fejlődése döntően az átvétel, a befogadás függvénye. A mai kutatás az átvételt aktív alkotó tevékenységnek tekinti, mert mindig szelekcióhoz kapcsolódik, gyakran módosítással párosul. Korábban többen az átvételt inkább mechanikus, passzív tevékenységként fogták fel, s ez a nézet a nép alkotóképességeinek a korlátait hangsúlyozta. Az átvétel vagy befogadás (→ adaptáció) számos társadalmi, gazdasági, etnikai, pszichikai, tudati tényező függvénye. Az új megismerése nem vezet el szükségszerűen az átvételhez. A. Bach hármas szűrőrendszert tételez fel az átvétel menetében: földi, tárgyi, lelki szűrőt. Ezek a fogalmak azonban nem kellően körülhatároltak. Egy esetben is több tényező manipulációjával kell számolni, s ezek együtthatásának eredményeként történik meg az átvétel. A pszichikai adottságok, a lelki alkat szerepének a jelentőségét több kutató eltúlozta az átvételben. A reális – bár gyakran nehezen kitapintható – társadalmi adottságok meghatározó szerepe hangsúlyosabb, ha gyakran igen áttételesen is jutnak érvényre. Meg kell különböztetni változatlan és módosított átváltozást. Az előbbi különösen akkor fordul elő, ha az átadó–átvevő életmódja és kultúrája egészen hasonló, s érintkezésük intenzív, a befogadónak módja van meggyőződni az újítás előnyeiről, értékeiről. A változtatás oka ritkábban ered a tökéletlenebb kommunikációból, gyakrabban az eltérő adottságokból. Az átváltozás során történt változtatások lehetnek formai, tartalmi és funkcionális jellegűek, s eljuthatnak olyan szintig is, hogy a kapcsolat már alig felismerhető. Ilyen esetek már a → belső fejlődés fogalmához vezetnek el. Az átváltozás mechanizmusa a népköltészeti vizsgálatokból a legismertebb, más vonatkozásokban még nincs kellően feltárva. Feltételezhető, hogy az átváltozás a kulturális elem megjelenési módjától is befolyásolt, s a tárgyi javak, eljárások, verbális jelenségek, elvek, rítusok, intézmények stb. más-más feltételektől megszabottan gyökereznek meg. Az elég világos, hogy az átváltozásban a közvetítő rétegeknek jelentős szerepük van. A nemzetközi szakirodalom az átváltozás tényét gyakran más fogalmakban feloldva tárgyalja. Ilyenek: akceptáció, akkulturáció, asszimiláció, innováció, kulturális csere, kulturális folyamat, kulturális érintkezés, nováció. – Irod. Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (MTA II. Oszt. Közl., 1959); Hultkrantz, A.: General Ethnological Concepts (Copenhagen, 1960); Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban (Bp., 1963).