bálgazda

a táncokat rendező bizottság tagjainak egyik táji elnevezése, amely ÉK-Mo.-on (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár m.) használatos (→ táncrendezés). A bálgazdaságot 5–6, arra rátermett legény vállalta. A bálgazdák intézték a táncok, bálok megszervezését, a → tánchely kiválasztását és feldíszítését, a zenekar fogadását, a meghívók küldését (→ bilétes bál), belépődíjak szedését, a szomszédos falvakból érkezett vendégek fogatainak az elhelyezését stb. A bálgazdák végezték a hírverést is. A bál előtt a bálgazdák elmentek a zenészekért és dalolva, táncolva vezették őket a tánc helyére. A zenészek vacsorájáról is a bálgazdák gondoskodtak. Gyakran külön zenebírót is választottak maguk közül. Az erősebbeket és nyugodtabbakat jelölték erre a feladatra. A zenebíró feladata volt a zene, ill. a táncrend irányítása és a zenészek körüli rend biztosítása. Gyakran a zenebírói tisztségre egy idősebb, tekintélyes, erős férfit kértek fel a bálgazdák. A bálon részt vevő idegen legények részére a bálgazdák kértek fel táncost, még pedig úgy, hogy megtáncoltatták a legény előtt a leányt, megcsillogtatva annak tánctudását és csak azután adták át. ÉK-Mo.-on a bálgazdák a → tánciskolák hatására a századforduló idején számos polgári rendezési szokást és táncszabályt vettek át. – Irod. Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).