balinháló, őrháló

kb. 70 m hosszú, 2 m mély, vékony fonalból kötött, 50– 80 mm szembőségű, gyengén ólmozott, a víz felső rétegében járó → futóháló. Általában két halász egy ladikról használja. Kutyával, úszóval eresztik a hálót a vízfolyásra keresztbe. Belső végét az úszó viszi, a part felőlit a ladik húzza. Vizen szedik a ladikba, a halak fennakadnak a háló szemeiben. Egy hálóeresztés egy rina. A század elején a Bp. feletti Duna-szakaszon a balinhálónak egysoros változatát használták, vagyis a háló egyetlen léhésből állt. Majd – főleg Vác és Újpest térségében – → tükörhálót szereltek a háló belső felére, s a tükör nélküli részt galancninak nevezték. A Bp. alatti szakaszon a balinháló teljes hosszában tükrös, ilyenkor a tükörháló szembősége 20 mm, a léhésé 40–50 mm. Főleg a Dunán használatos, tiszai változatát dunahálónak is nevezik, ami az átvételre utal. Gyakori, hogy a tükrös változatot erősen ólmozva → kecsegehálónak használják. (→ még: kerítőhalászat) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).