Bálint Sándor (Szeged, 1904–)

etnográfus, ny. egyetemi tanár, a történettudományok kandidátusa (1962). A szegedi tudományegy.-en bölcsészdoktori (1926) és középiskolai tanári (1927) oklevelet szerzett. Egy.-i magántanár (1934), a szegedi egy. tanára (1947–65). Kutatásainak területe az alföldi népélet, Szeged története, művelődés- és irodalomtörténete, elsősorban néprajza és a r. k. vallási néphagyomány vizsgálata. Cikkei a szakfolyóiratokban jelentek meg. – F. m. Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza (kiadta: B. S., Bp., 1942); Szegedi szótár (I–II., Bp., 1957); Szeged városa (Bp., 1959); A szegedi paprika (Bp., 1962); Szeged népe (Bp., 1965); Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1974); Tombácz János meséi (Bp., 1975); Szeged reneszánszkori műveltsége (Bp., 1975). – Irod. Péter László: B. S. munkássága. Válogatott bibliográfia (Ethn., 1974).