Bartalus István (Bálványosváralja, 1821–Bp., 1899)

zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő, az MTA 1. tagja (1875), a Kisfaludy Társaság r. tagja (1867). A magyar zenetörténeti kutatás egyik megalapozója. Mint népdalgyűjtő és kutató korának legjelesebb úttörője. Zenetörténeti, szépirodalmi munkái, népdalgyűjteményei és saját szerzeményei jelentek meg. Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (I–VII., Bp., 1873–96) c. munkájának hibája, hogy nem tett különbséget a népzene és a népies műzene között – Bartók Béla és Kodály Zoltán mutattak rá. – F. m. 101 magyar népdal (Pest, 1861); Gyermek dalhon (Pest, 1862); Thököly, Bercsényi nótái, Rákóczi induló képletei (Pest, 1873); A magyar palotás zene és a népdalok (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Magyarország I., Bp., 1887). – Irod. Bartók Béla: A magyar népdal (Bp., 1924); Kodály Zoltán: Arany János népdalgyűjteménye (Bp., 1952).

Bartalus István

Bartalus István