belenevelődés

1. oktatási intézményhez, társadalmi szervezethez nem kötött, a mindennapi tapasztalatra támaszkodó, természetes nevelési tevékenység. – 2. a népi közösségekbe beleszületett fiatalokra irányuló tagolatlan oktatási-képzési-nevelési tevékenység, amelynek fórumai a család, → korcsoport, → faluközösség. A belenevelődés folyamatában szerzik meg a fiatalok a munkához szükséges ismereteket, készségeket, beletanulnak a mindennapi érintkezés formáiba, elsajátítják a közösség hagyományait. (Ezért beszélünk gyakran a hagyományokba való belenevelődésről.) Differenciálatlansága ellenére az ifjú nemzedék nevelésének sok termékeny eljárását alakította ki (→ gyermekjáték, → népszokás), lényege szerint azonban zárt, a paraszti életforma újramegélésére felkészítő s ehhez képest gazdaságos nevelési gyakorlat. A társadalmilag adott keretek között (kettős meghatározottság) a szükséges elvárásokat közvetítette a fiataloknak, magatartásukba építve a közösség normarendszerét; ugyanakkor elzárta előttük az egyéni kiteljesedés lehetőségét, a választás – társadalmilag sem biztosított – útjait. – Irod. Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban (Népr. Tanulm., 1949); Németh Imre: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája (Arrabona, 1955).