bevarrott ujjú ing

TARTALOM

Bezerédy Imre

beverés, csillagozás, poncolás, kerámiánál pecsétbenyomás, tésztánál bélyegzés

gyakori díszítésmód, mely fém ütővas, ill. verőtő, továbbá fa pecsétfő (cifrázófa), esetleg pecsétlőhenger segítségével készül, fán, fémen, cserépen, bőrön, tésztán alkalmazva. A beverés igen régi díszítésmód, fellépése a fémszerszámok alkalmazásával hozható összefüggésbe. A középkorra már minden, később a népművészetből ismert alkalmazásmódja kimutatható. – 1. A famunkánál a beverés leginkább csillag formájú elemekből áll, innen származik a csillagozás, ill. az ütővasra a csillagozó elnevezés. Ábrázolhat az ütő egyéb alakzatokat is, pl. félhold, kör, lóhere. Valószínűleg a késsel való szurkálás mechanizálására alakult ki az apró szögekkel ellátott szögecselő. A magyar faragásokon más díszítmények között a beverés általában térkitöltő szerepű, így pl. a → dunántúli bútornál a széktámlákon gyakori a teljes háttér beborítása apró csillagokkal. A bevert elemek ritkábban alkotnak önálló, ill. az egyéb faragást kiegészítő mintát. – 2. Cserépedényen a bepecsételést alkalmazhatják közvetlenül az edény felületére, elszórtan vagy ismétlődve, szalagszerű mintát alkotva. Gyakori az edény falát díszítő gomboknak csillag ábrájú pecséttel való felerősítése is. – 3. Fémen (→ fémmunka). – 4. Bőrön (→ bőrtarisznya). – 5. Tésztán a bélyegzett dísz a magyaroknál rendkívül ritka. Alkalmazzák a kézdivásárhelyi mézespogácsások, akik a kör vagy halformára kiszaggatott tésztára fabélyegzővel virágmintát nyomnak. – Irod. Kiss Lajos: Díszített jármok Szabolcs vármegyében (Népr. Ért., 1937); Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez (Népr. Közl., 1959); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).