bírócsúfoló

tréfás → csúfoló dalainknak abba a nagy csoportjába tartozik, amely a falusi hatalmasságokat, tisztségviselőket (a bírót és családját, a rektort, a kántort és a papot) pellengérezi ki (→ még: valláscsúfoló). A csúfolás indítéka az, hogy a hatalommal bírók személye és viselt dolgai ellentmondanak hivatali tisztségük, hivatásuk komoly, felelősségteljes voltának. Bírócsúfoló népdalaink országszerte ismertek, két-három ötletet variálnak. Legnépszerűbb a

Megdöglátt a bíró lova,

Megnyúzta a bíró maga

kezdetű és a bíró dicstelen halálát megéneklő dal:

Úgy megütték a bírót,

Egy nagy tökkel, hogy meghótt!

Harmadnapos macskája,

Bömbölve jár utána... stb.

E csúfoló sorok legkorábbi variánsa a 17. sz.-i Vásárhelyi daloskönyv egyik vegyes tartalmú tréfás csúfolójában található meg. (Lásd: RMKT/3 120 sz. 10 vsz.) Bírócsúfolóink némelyikének erős szociális tendenciája van. A ló agyonrúgta a bírót, így siratják a falubeliek:

Szegény bíró, de kár volt!

De jó húzó-vonó volt;

A szegénytől elhúzta,

A gazdagnak odadta,

Örüljetek parasztok,

Megholt a ti bírótok!

Amit nem gondoltatok.

Kipótolta a ti szürke lovatok.