birtokrendezés, határrendezés

a megváltozott tulajdon- vagy birtokjog alapján a fennálló birtokviszonyok hatósági úton történő átalakítása. A birtokrendezésnek előzményeit és célját illetően számos változata ismeretes. A feudalizmusban birtokrendezésre általában a birtokos felek osztozkodása, határperek, a saját kezelésű földesúri birtokok kiépítése, telepítések stb. alkalmával került sor. A birtokrendezések közül a legjelentősebbek közé tartoznak az úrbériség és ősiség eltörlése, azaz a feudális birtokviszonyok felszámolása után a modern, polgári földbirtokrendszer kialakítását szolgáló átalakítások. Ezek közé tartozik az úrbéri → arányosítás, → elkülönítés, → közlegelő-felosztás és a → tagosítás. A mo.-i birtokrendezések történetében a másik nagy állomás a földosztás volt, majd a harmadik a termelőszövetkezetek létrehozása. A birtokrendezés gyakran együtt jár az üzemtípus, a gazdálkodási mód megváltozásával. (→ még: jobbágyfelszabadítás) – Irod. Tóth Lajos: Úrbéri kalauz ... (Pest, 1872); Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után (Agrártörténeti Tanulm., 1960); Simonffy Emil: A parasztföld és a tagosítás (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1974. I., Bp., 1965).