bodonszék, fatörzsszék

fatörzsből kialakított támlásszék, ill. karosszék. Többnyire odvas fából készült bödönszerűen kivájt alsó résszel, melynek az ülés képezi a fedelét. A bodonszék Európa nagy részén ismert, de főként Ny- és É-Európában, továbbá Ny-Afrikában. Finno.-ban egyben menyasszonyi láda is. Ny-Afrikában törzsfőnöki szék. – Mediterrán eredetű, akárcsak az azonos formájú, szalmából spiráltechnikával kötött kosárszék. Mindkettőre a legkorábbi biztos emlékek: etruszk sírmellékletek, kő, terrakotta és bronz másolatok, ill. bronz székborítások. A középkorban a bodonszéknek dongából hordószerűen összeállított, abronccsal átfogott változata is volt. A bodonszék előde a székként alkalmazott tuskó, mely a háromlábú gyalogszéket követve, az egyiptomi újbirodalom idején (i. e. 1550–1070) jelenik meg kézműveseket bemutató jeleneteken (→ tőkeszék). A kosárszék őse, a felfordított szakajtóhoz hasonló kosárülőke Mezopotámiában az i. e. 3. évezred derekán királyi helytartó székeként szerepelt. A kétféle szükségülőke azonos indítékra, a részekből szerkesztett szék, ill. karosszék hatására nyerte el a támlás-karos formát, feltehetőleg nagyjából azonos időben és területen. – Mo.-on a tömör ülőkés, támlás fatörzsszék fordult elő egészen ritkán, de inkább csak a támla nélküli tőkeszék terjedt el, majd vált időszaki hajlékok alkalmi ülőhelyévé; hihetőleg helyi kialakulású a → gyékényszék. – Irod. Erixon Sigurd: Some Primitive Constructions and Types of Lay-out with their Relation to European Rural Building Practice (Folk-Liv, 1937).

Bodonszék, ülése és támlája egyetlen tőkéből faragott rátett üléssel (19. sz. második

Bodonszék, ülése és támlája egyetlen tőkéből faragott rátett üléssel (19. sz. második
fele, Bihardiószeg, v. Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum