Bodrogi Tibor (Újpest, 1924–)

etnográfus, az MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos osztályvezetője (1969–75), majd ig.-helyettese (1976–), a történelemtudományok kandidátusa (néprajz, 1962). Tanulmányait a bp.-i ELTE bölcsészettudományi karán végezte (néprajz-ősrégészet, 1950). Muzeológus (1948–), majd főigazgató (1961–68) a Néprajzi Múz.-ban. Fő kutatási területe az etnológia, különösebben a művészetetnológia, szociálantropológia, területileg Óceánia és Indonézia néprajza. A nyugat-európai etnológia klasszikusainak (Morgan, Frazer, Birket-Smith) magyar fordítója és interpretálója. Tanulmányai, cikkei a hazai és a külföldi szaklapokban jelennek meg. – F. m. Óceánia művészete (Bp., 1959; Würzburg–Wien, 1960; Paris 1961; Roma, 1962); Art in Northeast New Guinea (Bp., 1961); Mesterségek születése (Bp., 1961); Társadalmak születése (Bp., 1962); Afrika művészete (Bp., New York, Wrocław, Paris, Wien–München, Leipzig, 1967, 1968, 1969); Indonézia művészete (Bp., 1971, német, holland, francia, angol, román nyelven is).