bojtorján

honfoglalás előtti török eredetű növénynév nyelvünkben. Valószínűleg eredetileg a medvetalpat (lat. Heracleum sphondylium) jelentette, mint különböző török megfelelője. Ebből a növényből honfoglaló őseink – hasonlóan, mint az altáji törökök, baskírok, zürjének, vogulok, oroszok, lengyelek, litvánok – savanyú levest, üdítő italt készítettek. Ezt a levest a lengyeleknél barszcz, az oroszoknál borscs néven ismerik. A terminológia átment más levesfélék (vörösrépaleves) megnevezésére is. A lengyel barszcz készítését részletesen ismertette már Lippai János 1664-ben megjelent kertészeti munkája. Irodalmunk a lengyel cibere néven is ismeri. K-Európában és Ázsiában a Heracleum sphondylium helyett a Heracleum sibiricumot is gyűjtik és hasonlóan levesnek készítik. Nyelvünkben ma a bojtorján terminológia a laput (lat. Arctium lappa) jelenti, amelynek fiatal leveleit helyenként szintén fogyasztják. Erdélyben a bojtorjánból főzött borscshoz hasonló savanyú, üdítő levest (sózsnyaleves) készítenek a különböző vad sóskafélékből. – Irod. Lippai János: Posoni kert ... (Nagyszombat, 1664); Maurizio, A.: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart (Berlin, 1927); Manninen, I.: Überreste der Sammlerstufe und die Notnahrung aus dem Pflanzenreich bei den nordeurasischen, vorzugsweise den finnischen Völkern (Eurasia Septemtrionalis Antiqua, VI., Helsinki, 1931); Rapaics Raymund: A kenyér és a táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934); Palkó Attila: Adatok a barascs erdélyi elterjedéséhez (Erd. Múz., 1946).

Bojtorján

Bojtorján