Borbála napja

december 4-e, a hagyomány szerint Kisázsiában élt és keresztény hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála emlékünnepe. A középkori prédikációkban gyakran szerepeltek a nevéhez fűződő → legendák. Védőszentje volt a bányászoknak, a tüzéreknek, a váraknak. Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette (→ kivirágoztatott ág). Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz: pl. Hontban a lányok András napján az eresz aljába dugott almát Borbála napján a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére, és várták, ki szólítja meg őket először, mert annak a fia, ill. rokona lett a megszólított lány férje. Kéménden (Esztergom m.) más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak Borbála napjának estéjén és azt a tyúkok közé dobálták, hogy sokat tojjanak. Néhol a → Luca napján ismert munkatilalmak Borbála napjához kapcsolódtak.