borítócsapda

feltámasztott kosárra, ládára, keretre szerelt háló, amellyel az alatta csalétket szemelgető madarat élve fogják meg. Maga a madarász hozhatja működésbe a borítócsapdát olyan módon, hogy egy nagyobb kosarat pálcikával felpeckel, a kosár alá csalétket szór s a pecekre hosszú zsineget köt, amelynek a végét búvóhelyén meglapulva a kezében tartja. Ha a csalétekre madarak szállnak, a pecket hirtelen kirántja a kosár alól, s a madarak fogva maradnak. Az ilyen borítócsapdák az Alsó-Őrségtől a moldvai csángókig ismeretesek s Európa-szerte elterjedtek. A magyarságnál gyakran nagyobb deszkalapot, ajtót támasztanak fel ilyen módon, amely a pecek kirántása után halálra zúzza az alákerült rágcsálót, madarat. Szintén Európa-szerte ismert eljárás, amelyet id. P. Brueghel (1525 körül–1569) és J. Brueghel (1568–1625) festményeikben is megörökítettek. Az önműködő borítócsapda elterjedt magyar formája a cinkefogó tökcsapda. Ennél a kettémetszett tök felső részét két pálcikával támasztják alá. Ha a vízszintes pálcikát a madár elmozdítja, a tök felső része az alsó részre csapódik, s a madárka fogva marad. Ilyen mechanikai elven működő → ládacsapdával a Tiszántúlon madarakat fognak. Hasonló tökcsapdákat a Balkánról és a szlovákoktól ismerünk. Azonos elvű ládaformájú borítócsapdák Skandináviától a Balkánig madarak, nyest, kisebb rágcsálók fogására szintén előfordulnak. – Irod. Pák Dienes: Vadászattudomány (II., Buda, – 1829); Obrebski, J.: Przyczynki do łowiectwa wschodniej cześci pólwyspu Bałkańskiego (Lud Słowiański, Tom II., Kraków, 1931); Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933); Bödei József: Madárfogók Göcsejből (Vasi Szle, 1939); Lagercrantz, S.: Zur Kulturgeschichte einiger in Schweden vorkommenden Jagdfallen (Zeitschrift für Ethnologie, Jhg. 72. Berlin, 1940).

Csapóláda (Debrecen vidéke)

Cinkefogó tökcsapda (Göcsej)