harangöntő

templomi harangot készítő mesterember. Az első tulajdonképpeni templomi harangok az 5. sz. első éveiben Itáliában készültek, később Franciao.-ban, Angliában, majd Németo.-ban is elterjedtek. A mesterség hazánkban valószínűleg a 11. sz.-ban honosodott meg. Eddig legrégibbnek ismert harangunk a Szeged melletti Kereset pusztán került elő. A középkor folyamán jelentősebb harangöntők voltak Kassán, Eperjesen, Iglón, Besztercebányán, Pozsonyban, Győrött, Esztergomban, Pesten, Budán, Vácott, Brassóban stb. Az általuk készített harangokon legtöbbször latin egyházi szövegek olvashatók, a készítési adatokat ritkán tüntették fel. A harangöntők virágkora a 15–16. sz.-ra esett. A 17. sz.-ban szokásban volt a harangok zálogba adása is. Nógrád megyében a 17. sz. első felében népi harangöntés alakult ki. Ezek a kis súlyú, öntési hibás harangok ma már aránylag ritkák. A 18. sz.-ig a harangöntők ágyúöntők is voltak. Némely városban harangöntő dinasztiák alakultak ki. A 18–19. sz.-ban vándor harangöntők a helyszínen is öntöttek harangot. Előfordult az is, hogy ágyúból vagy rézpénzből készítették. A 19. sz. első felében a Felső-Tisza vidékén magyar nemesi családok foglalkoztak harangöntéssel. A harangokat súlyra fizették. A múlt század utolsó negyedére a harangöntők száma nagymértékben csökkent, noha kisebb csengők (→ csengőöntő), rézüstök, vasalók stb. készítésével is foglalkoztak. A magyar néphagyományban a haranghoz sokféle monda fűződik (→ harangmonda). A tradicionális közösségi életben falun és városon egyaránt egészen a legutóbbi évtizedekig a szakrális szerep mellett a harangoknak nagy jelentősége volt más vonatkozásban is (jeladás, riasztás, tiszteletadás, ünnepköszöntés stb.). Cigány csengőöntők is sokszor hivatkoznak arra, hogy szüleik harangöntéssel is foglalkoztak. Ezeken a harangokon azonban a legtöbb esetben az állatok nyakába való nagyobb csengőket kell érteni, (→ még: harang) – Irod. Kemény Lajos: Magyarországi ágyú és harangöntők (Arch. Ért., 1903); Csatkai Endre: A vasmegyei harangöntőkről (Vasi Szle, 1937); Patay Pál: Évszázados harangok (Bp., 1963); Patay Pál: Régi harangok (Bp., 1977).

Harangöntő műhely belső részlete (Őrbottyán, Pest m.)

Harangöntő műhely belső részlete (Őrbottyán, Pest m.)

Kezdődik az agyag „meggyúrása” (Őrbottyán, Pest m.)

Kezdődik az agyag „meggyúrása” (Őrbottyán, Pest m.)

Harangöntés



Harangöntés
Bal oldali kép: Kiszáradt a „mag” – Középső kép: A magra először agyagot visznek fel és kóccal erősítik – Jobb oldali kép: A gyúrt agyagot rétegesen viszik fel a magra és a „profil-fa” forgatásával alakul ki a forma (Mind: Őrbottyán, Pest m.)

Bal oldali kép: Zsírral kenik be a mintát, a negatívot – Középső kép: A díszeket és feliratokat viaszból készítik el és felrakják a formára – Jobb oldali kép: Az öntőgödör. Fölötte az öntésre váró harangok (mantlik)



Bal oldali kép: Zsírral kenik be a mintát, a negatívot – Középső kép: A díszeket és feliratokat viaszból készítik el és felrakják a formára – Jobb oldali kép: Az öntőgödör. Fölötte az öntésre váró harangok (mantlik)

Leengedik a mantlit

Leengedik a mantlit

A kemencében hevítik az ón-bronz fémet

A kemencében hevítik az ón-bronz fémet

Utolsó simítás a negatívon

Utolsó simítás a negatívon

Leöngölik az öntőgödör földjét és rétegesen feltöltik

Leöngölik az öntőgödör földjét és rétegesen feltöltik

A több napig tartó lehűlés után leverik a szilárd harangról az agyagot

A több napig tartó lehűlés után leverik a szilárd harangról az agyagot

Hangvillával kipróbálják a hangzást

Hangvillával kipróbálják a hangzást

A kifényesített, összeszerelt harangot állványosan próbálják ki, kondítják meg (mind Őrbottyán, Pest m.)

A kifényesített, összeszerelt harangot állványosan próbálják ki, kondítják meg (mind Őrbottyán, Pest m.)