faszamár, faló

megszégyenítő büntetőeszköz, amelyet az ország különböző részein (Felföld, Hajdúkerület, Szeged stb.) a községek – II. József tiltó rendelkezéséig – kisebb bűncselekmények (pl. káromkodás, házasságtörés stb.) elkövetőivel szemben mellékbüntetésként alkalmaztak. Használata a katonaságnál is gyakori volt. Az elítélt hosszabb-rövidebb ideig volt kénytelen a faszamáron ülni, miközben a tömeg gúnyolta, ütlegelte. Emléke a nép nyelvében, meséiben ma is él. – Irod. Horna, R.: Der Pranger in der Tschechoslowakei (Graz, 1965).