hegyhúzó

a homoki gazdálkodásban alkalmazott talajegyengető eszköz. Szánszerűen kiképzett kerethez billenő lapátforma szerkezetet erősítettek, hosszú rúdja mellé fogott lovak vagy ökrök, Fülöpszálláson emberek húzták. A futóhomok kultúrába vétele előtt kisebb-nagyobb buckák elegyengetéséhez használták. Középkori (Itália) és újabb (Dánia) előfordulásai ismeretesek. Nálunk – talán a gazdasági szakirodalom ajánlására – a múlt század derekán jelent meg, Szeged és Kiskunhalas térségében terjedt el a paraszti gyakorlatban. – A hegyhúzón kívül a Duna–Tisza közén a futóhomokon többfajta talajegyengető eljárás volt szokásban: ásóval és lapáttal széttúrták, vagy kubikolással tüntették el a homokbuckákat. A két kerékre szerelt lóvontatta ládát, a homokhordó bakityot és a homokszánkót is alkalmazták, amely lóvontatású szántalpból és ráhelyezett, fedetlen hordóból állt. Elterjedt talajnivelláló eszköz volt a lovakkal és ökrökkel vontatott egyszerű, széles simító vagy húzó deszka. – Irod. Nagy Dezső: A hegyhúzó (Móra Ferenc Múz. Évkve, Szeged, 1956); Börcsök Vince: A Szeged-vidéki szőlő telepítésének szerszám- és eszközanyaga (Móra Ferenc Múz. Évkve, 1969); Nagy Dezső: Újabb (külföldi) adatok a hegyhúzó történetéhez (Agrártört. Szle, 1971).

Hegyhúzó (Lajosmizse, Bács-Kiskun m.)