hétfalusi csángó bútor

az erdélyi Hétfalu magyar községeiben (Pürkerec, Türkös) gyártott és színesen virágzott → asztalosbútor. Egyéb elnevezései: barcasági csángó bútor, brassói csángó bútor, csángó bútor. Kibontakozására részben a közeli brassói szász, részben a háromszéki → székely bútor volt hatással. A hétfalusi csángó bútor emlékei a 18. sz. második felétől ismertek. A korai sötét, kevés színt alkalmazó korszak után a 19. sz. folyamán mind erőteljesebbé vált a színezés. Készítése a 20. sz. első felében szűnt meg végleg. A hétfalusi csángó bútornál az asztalos munkája csupán a bútor kialakítása volt, a → virágozást hozzáértő asszonyokra bízták. A hétfalusi csángó bútor a helyi vásárlók kielégítése mellett elkerült távolabbi vásárokra is, főleg a Barcaság és Háromszék határvonalán fekvő helységekbe. Másrészt hétfalusi szekeresek szállították a brassói ládakészítésre specializálódott asztalosok termékeit, a sajátjukkal egyetemben a Kárpáton túlra, minek következtében a messzebb fekvő területeken a hétfalusi ládát is „brassói láda” névvel illették, de már Bulgáriában mindkettő „magyar láda” néven vált ismertté. A hétfalusi csángó bútor nem csupán egyenként készült, de a 19. sz. derekától egyes gazdag hétfalusi parasztcsaládok az előszoba, azaz parádés szoba számára teljes falborítást, kideszkázást rendeltek, és a bútort, ágyat, padládákat, tékákat, kendőszegeket (→ tálasfogas) ezzel egybeépítették, egységes színekben és mintázattal kifestve. A bútorokhoz hasonló festést kapott a kanáltartó, sótartó, az ajtó és az ablakra való zsalugáter is. A hétfalusi csángó bútor kedvelt alapszíne volt az élénkkék, továbbá a sötétbarna, a vörös és a sötétzöld. A tömött virágcsokrok, füzérek piros, kék, sárga színűek, a 19. sz. második felétől gyakori a narancs. Szokásos volt a fehér és fekete kontúrozás is. A hétfalusi csángó bútorra jellemzőek a nagy, festői foltok, felületkitöltőnek az élénk színű terülőminták és a dús virágkompozíciók mellett a díszítmény középpontjában elhelyezett magános vagy páros madár. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (VI., Bp., 1873); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., Bp., 1909); Seres András: Barcasági csángó festett bútor (Megyei Tükör, 1971. 221. sz.); Seres András: Hétfalusi „csángó bútor” (Népismei Dolgozatok, 1976, szerk., Kós Károly, Bukarest, 1976).

Hétfalusi csángó ácsok által készített faragott kapu

Hétfalusi csángó ácsok által készített faragott kapu

Tékalap (Hétfalu, 1887) Bp. Néprajzi Múzeum

Tékalap (Hétfalu, 1887) Bp. Néprajzi Múzeum

Hétfalusi csángó menyecskefőkötők (v. Brassó m.)

Hétfalusi csángó menyecskefőkötők (v. Brassó m.)

Az apácai ev. temető (v. Brassó m.)

Az apácai ev. temető (v. Brassó m.)

Saroktálas (Hétfalu, 1896) Bp. Néprajzi Múzeum

Saroktálas (Hétfalu, 1896) Bp. Néprajzi Múzeum

Padláda (hétfalusi csángó, 1896) Bp. Néprajzi Múzeum

Padláda (hétfalusi csángó, 1896) Bp. Néprajzi Múzeum