fecske

A magyar → népi hitvilágban hozzá fűződő hiedelmek jórészt azzal függnek össze, hogy isten madarának tekintették, és így bizonyos tisztelet övezte. A Nyárád mentén pl. nagy pénteken a gyerekek kitakarították fészkét és kalácsdarabkákat tettek bele. A kalotaszegi gazdák kalaplevéve köszöntöttek az első fecskét és → Kisasszony napján is így búcsúztak el tőle. Védett madár volt, fészke szerencsét hozott a házra: fészkének leverése, a madár meglövése viszont szerencsétlenséggel járt, az általános hit szerint ilyenkor véres lett a → tej. Az első fecske meglátásához országszerte → mágikus eljárások fűződtek: tenyerükbe fújtak, hogy egész évben szerencsések legyenek, jászberényi hit szerint az ilyenkor hátradobott marék föld mind kaporrá lesz, Bácsban kezüket falhoz ütötték, hogy sok búzájuk teremjen. Désen úgy tartották, hogy ha ilyenkor lábuk alatt három szénrudacskát találtak és kenyérbélben beadták a → tehénnek, egész télen bő teje lett tőle. Első megpillantásakor történt az általánosan elterjedt szeplőhányás is. Néhol csak a szöveget mondták: „Fecskét látok, szeplőt hányok”, sok helyen azonban mozdulatokkal is kísérték: Alsószecsén és Ipolylitkén háromszor feléjük köptek, általában jobb kezük összefogott három ujjával hátuk mögé dobást, arcmosást utánoztak. Bácsban meghemperegtek a földön, Somogyban pedig két kezükkel úgy tettek, mintha gombolyítanának. Gyakran szerepelt a fecske mágikus eljárások eszközeként is: Bácsban fészkéből kivett fecsketojást ivott, aki szerencsére akart szert tenni, Szegeden a → keresztúton elásott fióka helyén néhány nap múlva talált kereszt fegyverlövés elleni amulett volt. Nyelve, szíve, mája szerelmi varázslószer: már a 17. sz.-i feljegyzés szerint is, de Szajánban, Göcsejben, Tordán azt tartották, ha a lány nyelvet vagy szívet tesz a nyelve alá és úgy csókolja meg a legényt, örökre magához köti. Gyógyszerként is használatos volt, pl. Tordán és Kalotaszegen a fecskefészket felfőzték és tályogra vagy torokra kötötték. Göcsejben a felfőtt levet hasfájóssal itatták. → Jóslásokban, → előjelekben is nagy szerepe volt. – Irod. Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból (Ethn., 1940).