hombár

1. különböző gabonatartó alkalmatosságok általánosan elterjedt köznyelvi megnevezése. Perzsa eredetű szó, amely oszmán-török és délszláv közvetítéssel került nyelvünkbe, valószínűleg a török hódoltság idején. A nyelvjárásokban az alábbi jelentésváltozatai terjedtek el: Ácsolt vagy szegelt láda (→ kovácsolt láda) kisebb mennyiségű szemes gabona tárolására. Ezek a ládák az egész magyar nyelvterületen elterjedtek, és a 16. sz.-tól kimutathatók (Erdélyben és ÉK-Mo.-on a nevük: szuszék). Az Alföldön és a Kisalföldön a gabonás-vermeket (→ gabonásverem) váltották fel a parasztgazdaságokban a 19. sz. második felében. A régebbi ládák általában négy lábon állók, ácsolt szerkezetűek kissé domború fedéllel (szuszék). A 19. sz. vége felé szegelt láda hombárok is készültek több fiókkal. A Tiszántúlon a liszttartó ládát is hombárnak nevezik. – 2. Elrekesztett hely a kamrában a szemes gabona tárolására. A deszkából készült, gerendavázas, változtatható magasságú, kieresztő nyílással (suber) ellátott rekesztékek a 19. sz.-i gabonakonjunktúrák idején terjedtek el az Alföldön és peremterületein, valamint a Dunántúlon a hosszabb ideig tárolandó, ill. a piacra szánt gabona elhelyezésére. Általában több rekeszre osztottak, melyekbe a különféle gabonamagvakat öntötték. – 3. Különálló gabonatartó épület a magyar nyelvterület É-i és D-i részén. Az É-i hombár vályogból vagy téglából épült, cseréppel fedett, deszka- vagy vasajtóval látták el. A házzal szemben az udvaron állt, belső terét deszkákkal rekeszekre osztották. A Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyében használt hombárok az udvarban, a házzal szemben különálló, csak gabona tárolására szolgáló épületek. Gerendavázas szerkezetűek, sározott deszka- vagy vesszőfallal, nád- vagy cseréptetővel. Belső terük deszkákkal rekeszekre osztott. A délszláv falvakban használt hombárok gyakran faragott deszkákkal, kis tornácokkal díszítettek. A különálló hombárok a 19. sz.-ban terjedtek el a megnövekedett gabonatermés igényesebb raktározására. Hasonló építményben tárolták a gabonát Szatmárban (→ gabonás), továbbá a bánsági, bácskai, szlavóniai és szerémségi területeken is a magyar és a délszláv községekben. – 4. → szántalpas hombár. – 5. a csöves kukorica tárolására szolgáló építmények neve Bácskában és a Bánságban (→ góré), – 6. vesszőből font gabonatartó kas (gabonáskas) a Szigetközben. (→ még: gabonatárolás) – 7. a → fahajók belső rakodótere. Minden fahajó belső terét ténylegesen 5 részre osztották. A két végén a hombárbasok alatt volt 1–1 basalja, ahová terhet sohasem raktak. A hajó közepén volt egy keskeny rész, a vízhányó, amely a hajó belső terét két egyenlő részre osztotta. A vízhányó és az első basalja között volt az első hombár; ezt nem tagolták szövéssel (deszkafalazással) részekre, mégis a rengők (a hajótest felső szélét, peremét összetartó keresztgerendák) szerint három részt különböztettek meg benne: a basalja felőli rész volt az első derék, a mellette levő pedig a második derék, és az ettől a vízhányóig terjedő részt nagy derék néven tartották számon. A vízhányó és a hátsó basalja közötti rakodótér volt a hátulsó hombár, amelyet az elsőhöz hasonlóan tagoltak három részre. Ennek az elméleti tagolásnak a rakodás szempontjából volt nagy jelentősége. Ugyanis a kormányos, amint mérte a terhelés egyenletességét a → mérőkaszával, mindig ezek szerint az elnevezések szerint adta utasításait, hogy hová terheljenek. Eszerint rakták partra a teher egy részét, hogy a felfeneklett hajót a zátonyról levontathassák. – Irod. Csilléry Klára: Az ácsolt láda (I. Az MTA II. Oszt Közl., 1951); Nagy Gyula: A gabona szemtermésének tárolása Orosházán (Ethn., 1963); Betkovszki Jenő: A tiszai fahajók építése, javítása, népe (Szolnok, 1968); Füzes Endre: A gerendavázas gabonás (Ethn., 1970).

Fonott gabonáshombár (Orosháza, Békés m.)

Fonott gabonáshombár (Orosháza, Békés m.)

Hombár, ácsolt gabonatartó láda (Milota, Szabolcs-Szatmár m.)

Hombár, ácsolt gabonatartó láda (Milota, Szabolcs-Szatmár m.)

Fa gerendavázas hombár (Kásád, Baranya m.)

Fa gerendavázas hombár (Kásád, Baranya m.)