Horváth János (Margitta 1878–Bp., 1961)

irodalomtörténész, az MTA tagja, Kossuth-díjas (1948). A bp.-i egy.-en mint az Eötvös Kollégium tagja bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. A magyar irodalom minden korszakára kiterjedtek kutatásai, elsősorban irodalmunk kialakulásának kérdéseit oldotta meg eredményesen. A magyar versritmika egyik legkiválóbb szakértője volt, a magyar történeti verstan megalkotója. Verstani munkáiban először értékesítette a zenei szerkezet elveit. Kutatásai a modern folklorisztika számára is jelentősek. Az irodalmi népiesség történetének föltárása során rendszeresen foglalkozott a hazai néprajzi érdeklődés kibontakozásával. – Néprajzi-érdekű f . m. Magyar ritmus, jövevényvers-idom (Bp., 1922); A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927); A középkori magyar vers ritmusa (Berlin, 1928); A magyar irodalmi műveltség kezdete (Bp., 1931); A magyar vers (Bp., 1948); Rendszeres magyar verstan (Bp., 1951). – Irod. Nagy József Béla, Kovalovszky Miklós, Bóka László: H. J.-ról (szerk. Pais Dezső, Bp., 1958); Trencsényi Waldapfel Imre: H. J. 1878–1961 (Bp., 1961).