fedeles kapu

az időjárás viszontagságai ellen tetővel fedett, személyi közlekedést szolgáló kiskapu vagy a szekerek és számosállatok számára is használt nagykapu, amelyet egységes szerkezetet alkotva gyakran egymás mellé építenek. Bizonyos változataiban a kiskaput a nagykapu nyíló szárnyaiba építették be. Valamennyi alakváltozatában a kapuszárakat, bálványokat vízszintes síkban elhelyezett szemöldökgerenda köti össze, erre építették reá a kapu tetőzetét, amelyet deszkával, zsindellyel, zsúppal vagy cseréppel, esetleg palával vagy náddal fedtek. Mind a fedeles kiskapuknál, mind a fedeles nagykapuknál szokás volt a tető alá galambdúcot beilleszteni, ezek voltak a galambbúgosfedeles kapuk. A kapuszerkezet statikai erősítését szolgálta a kapuszár és a szemöldökgerendák ácskötésekkel való összekapcsolása. Ezért nevezték fedeles kötött kapunak is. A fedeles kapukat mint az udvar, a kert főbejáratának reprezentatív építményét karcolt, vésett, fűrészelt domborműves faragással és színes festéssel általában gondosan díszítették. Díszes megjelenéséhez hozzájárult a fő elemek arányos méretezése, valamint a kötések gondos körívelemekből szerkesztett összetett alakja. Hangsúlyosan szerkesztett ráccsal, különféle áttört idomokkal töltötték ki a kiskapu feletti mezőt, de gyakrabban ezt a részt zsilipeléses technikával bedeszkázták, s ennek felületét domborműves faragással, festéssel gazdagon díszítették. Az építés évszámát, az építtetők nevét s esetleges egyéb szövegeket ugyanitt bevésve megörökitették. A fedeles kapuk nyíló szárnyai – akár kiskapuk, akár nagykapuk vagy a kettő kombinálásával épültek – általában alul deszkázottak, felül lécrácsozattal készültek. A nagykapuk kétfelé nyílva kétszárnyasan készültek, a kiskapuk szinte kivétel nélkül egyszárnyúak voltak. – A fából faragott fedeles kapuk mellett ismeretesek kőből, téglából falazott pillérű, fa szemöldökgerendás vagy boltozott áthidalású példányok. A néhány esetben alkalmazott vasvázas, vaslemezes nyíló szárnyú, kőből vagy téglából rakott fedeles kapukon is a favázasokhoz hasonló kapuszárnyakat alkalmaztak. A falazott fedeles kapukat sok esetben a történeti stílusok formakincséből merítve vakolat architektúrával, párkányzatokkal, homlokfalakkal díszítették. A fedeles kapu mellett szokásos volt → szakállszárítók felállítása, még gyakrabban megesett, hogy kispadot tettek a fedeles kis- vagy nagykapu mellé. – A fedeles kapu állítása általános, a középkorban gyökerező európai hagyomány, sokféle 16–17. sz.-i képzőművészeti ábrázolása is ismert, bár megjegyzendő, hogy más földrészeken az európai telepesek lakókörzeteitől függetlenül is előfordul, de ezeknek nincsen kapcsolatuk a magyar emlékanyaggal. Az ezzel kapcsolatos feltevések, elméletek megalapozatlanok, tévedésnek bizonyultak. Valamennyi szomszéd országban előfordul még napjainkban is vagy megvolt a közelmúltig a fedeles kapu állításának szokása. A magyar és szomszéd népi alakváltozatokat kisebb mértékben csekély szerkesztési, szerkezeti megoldások, nagyobb mértékben díszítésmód vagy az alkalmazott motívumok különböztetik meg. Hazánkban a 17. sz. óta ismeretesek fedeles kapu-ábrázolások. Ezeken a 19–20. sz.-i népi példányokkal azonos típusú és szerkezetű formákat láthatunk. A 17. sz.-ból nemesi udvarházak, urasági szérűskertek, kolostorudvarok kerítéseiből bukkannak fel a fedeles kapukra vonatkozó írásbeli adatok. A 17. sz.-ból (1673-ból) a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe került a Székelyföldről Mikháza ferences kolostorának fedeles kapuja. A mai Mo.-on fennálló legrégebbi példány a sajókeresztúri ref. templom kerítőfalának fedeles kapuja, amelyet latin nyelvű feliratának tanúsága szerint 1766-ban állítottak. A sajókeresztúri kis- és nagykapus fedeles kapu mellett a kerítésfal keleti szakaszán egy hasonló szerkezetű és formai megoldású kiskaput is állítottak. A néprajzi terepmegfigyelések elsősorban 19. és 20. sz.-i példányokat rögzítettek. Különősen nagy számban fordultak elő a székelység körében. Ez az oka annak, hogy a hazai köztudatban a fedeles kapu helyett a székely kapu megjelölés a járatosabb, gyakoribb. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az egész magyar nyelvterületen széleskörűen elterjedt volt a fedeles kapuk állítása. A néprajzi kutatások az erdélyi, székelyföldi példányokhoz közel álló, némileg méretben és díszítésben eltérő, fő szerkezeti sajátosságokban mégis azonos típusú fedeles kapukat találtak a Nyitra megyei magyarság körében a Zobor-vidéken. DNy-Dunántúl területéről a → kerített házak udvarainak bejárókapui is fedeles kapuk voltak, amelyeket szalmával, zsuppal fedtek. A Dunántúlon és az Alföldön a mezővárosokban, ill. a felföldi kisvárosokban a parasztpolgárság, az iparos- és kereskedőrétegnek gazdagabb parasztságunkhoz közel álló módban élő tagjai is szívesen állítottak fából vagy falaztattak kőből, téglából fedeles kapukat. Ezeknél leggyakrabban a nagykapu táblájába építették be a személyi közlekedést szolgáló kiskaput, utcaajtót. A különálló fedeles kiskapu állítása akár a lakóépülethez csatlakozóan, akár szabadon álló kivitelben szintén az egész Kárpát-medencében elterjedt. Szerkezeti, formai megoldásait tekintve közel álló típusúak, akár a DNy-Dunántúlról vagy a Kisalföldről, akár Ny-Erdélyből vagy a székelység területéről származtak. – A magyar nyelvterület centrális vidékein állított fedett kiskapuk feltűnően barokkos jellegűek, míg a Ny-i peremvidékekről, ill. Erdélyből származó példányok középkori eredetű ácsszerkezetekkel, gótikus arányokkal, esetleg reneszánsz gyökerű ornamentikával jellemezhetők. A magyar emlékanyagban különösen kiemelkedő színvonalúak a reneszánsz eredetű vésett, mélyített s metszett felületein színesen festett kalotaszegi fedeles kiskapuk. A székely domborfaragás architektonikus elemeit is, indás-virágos sík felületű, de a háttérből kiemelkedően faragott, színesen festett reneszánsz eredetű díszítésmódját mind a fedeles kiskapukon, mind a nagyméretű, összetett fedeles kapukon azonos típusban megtaláljuk. Az erdélyi magyarság fedeles kapui minden szerkezeti azonosságuk ellenére élesen elkülönülnek díszítő stílusuk alapján a románok és szászok hasonló alkotásaitól. – A fedeles kapu-állítás szokása népünk körében az 1880-as, 1920-as évek között lényegében megszűnt. Napjainkig azonban elég gyakori maradt a székely területen, különösen az egykori Udvarhely megyében, ill. Marosszékben. Az 1970-es évekig a legnemesebb hagyományok éltek Udvarhely városa környékén, a Hargita vidékén. Ezen a környéken az utóbbi 3 évtizedben szokásossá vált a középületek, intézmények kert- és udvari bejáratait fedeles kapukkal díszíteni. Az utóbbi években a helyi származású nem paraszti rétegek tagjai magánházaik kerítéseibe a tradicionális formákat átalakító, továbbfejlesztő példányokat építettek be, így a hagyományos életforma teljes átalakulása, felbomlása idején sem tekinthető lezártnak a fedeles kapuk alakulás- és fejlődéstörténete. (→ még: kiskapu) – Irod. Huszka József: A székely ház (Bp., 1895); Viski Károly: Adatok a székelykapu történetéhez (Népr. Ért., 1929); Szabó T. Attila: Levéltári adatok faépítkezésünk történetéhez. II. Székelykapuk és fazárak (Kolozsvár, 1939); Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki székely famesterségek (Kolozsvár, 1942); Miskolczy László – Vargha László: A Nagykunság vidék népének építészete (Bp., 1943); Imrényi Szabó Imre: Öreg udvarházak. Régi kúriák és parasztházak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében (Bp., 1944); B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti Tanulm., Bukarest, 1970); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972); Gilyén Nándor–Mendele Ferenc–Tóth János: A Felső Tiszavidék népi építészete (Bp., 1975).

Faragott fedeles kiskapu (Kalotadámos, v. Kolozs m.)

Faragott fedeles kiskapu (Kalotadámos, v. Kolozs m.)

Faragott galambbúgos fedeles nagykapu (1860-ból, Csíkszentmárton, v. Csík m.)

Faragott galambbúgos fedeles nagykapu (1860-ból, Csíkszentmárton, v. Csík m.)

Faragott galambbúgos fedeles nagykapu. Virágdíszítmény nincs rajta, a díszítés kedvéért sűrűn vertek bele faszegeket (1673-ból, Mikháza, v. Maros-Torda m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Faragott galambbúgos fedeles nagykapu. Virágdíszítmény nincs rajta, a díszítés kedvéért sűrűn vertek bele faszegeket (1673-ból, Mikháza, v. Maros-Torda m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fedeles kapu részlete (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu részlete (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (Kőrispatak, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (Kőrispatak, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (az 1760-as évekből, Sajókeresztúr, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Fedeles kapu (az 1760-as évekből, Sajókeresztúr, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Az ev. templom kerítésének ácsolt fedeles kapuja (1741-ből, Sajógömör, v. Gömör m.)

Az ev. templom kerítésének ácsolt fedeles kapuja (1741-ből, Sajógömör, v. Gömör m.)

Fedeles kapu (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (Máréfalva, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (Sajókeresztúr, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Fedeles kapu (Sajókeresztúr, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Miklós Zsigmondné fedeles kapuja (Dálnok v. Háromszék m.). Az ív belsejébe bevésve: 1763

Miklós Zsigmondné fedeles kapuja (Dálnok v. Háromszék m.). Az ív belsejébe bevésve: 1763

Fedeles kapu (Korond, v. Udvarhely m.)

Fedeles kapu (Korond, v. Udvarhely m.)