hospes (lat. ’vendég’)

a középkori Mo. területén megtelepedő, magyar etnikumú, nagyobbrészt azonban idegenből származó lakosok korabeli megnevezése. A királyok, az egyházi és magánföldesurak megtelepedésüket elősegítendő, kiváltságjogok adományozásával látták el közösségeiket. A hospeseknek szerepe volt az egykorú városok megerősödésében, a hazai polgárság megizmosodásában. Jelenlétük a magyar népi műveltség távolabbi európai kapcsolatai szempontjából is jelentős.