hosszú furulya

a → furulyának egy jellegzetes D-dunántúli (Tolna, Baranya, Somogy, Zala vm.) változata. Hossza a közönséges hatlyukú furulyáénak két-háromszorosa: 90–100 cm. Öt hangképző nyílása van 2 + 3-as csoportosításban, vagyis alulról a 2. és a 3. lyuk között nagyobb a távolság, mint a többi között. Herman Ottó leírása szerint a hosszú furulya hossza két és fél → sukk és négy ujj. Beosztása: alulról fél sukkra van a legalsó hangképző nyílás, egy sukkra a legfelső; az 1. és 2. hangképző nyílás között két ujj, a 3. és 4., 4. és 5. között egy-egy hüvelykvastagság a köz. Ami a lyukakra eső fél sukkból ezután megmarad, annyi a 2. és 3. lyuk közötti távolság. Félholdhoz hasonló szélhasító nyílása („hódja”) a furulya felső végétől egy mutatóujj vastagságnyira van. A hosszú furulya testét, hosszúsága miatt, néha három darabból, csapszerkezettel állítják össze. Csövének átmérője és sípszerkezetének méretei megegyeznek a nagyobb közönséges furulyáéval. – A hosszú furulyák alaphangja a (kis) e-g között van. Alaphangsora, ha f-et vesszük alapnak, a következő: f g a b h c’. Fokozatos erősségű átfúvással a felhangok rendje szerint előbb az alaphangsor oktávja, majd az oktáv felső kvintje és felső oktávja szólal meg. – Irod. Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967).

Hosszú furulya (Somogy m.)

Hosszú furulya (Somogy m.)