fegyvertánc

tágabb értelemben mindazon táncok elnevezése a szakirodalomban, amelyeket valamely fegyverszerűen használt eszközzel (kard, fokos, balta, bot stb.) járnak, ill. a ma használatos eszközt korábban fegyver helyettesíthette. Kifejezetten férfitánc. A világ minden részén találkozunk fegyvertánccal. Korai virágzásukról az antik tánckultúra emlékei éppúgy tanúskodnak, mint a germán tánctörténet első adatai. Európában többféle fegyvertánc-maradvány is előfordul. – 1. A kötött szerkezetű csoportos, ún. lánckardtáncokban a kard vagy más eszköz (fakard, bot, abroncs) a táncosok láncszerű összekapcsolódását szolgálja. – 2. A mórok és a keresztények harcát jeleníti meg a középkor óta sokat emlegetett moreszka. – 3. Az ún. mutatványos, ügyességi fegyvertáncok a legszélesebb körben elterjedtek. Ezek a fegyverkezelés egyetlen mozzanatából – a földre tett eszköz körüli táncolásból vagy az eszköz láb alatti átkapkodásából – állnak. A Zólyom vidéki szlovákság → nyúltánca is ide sorolható. A K-európai népek kötetlen fegyvertáncaiban gyakoriak a párbajszerű mozzanatok. A magyar tánckincsből a történeti → hajdútánc és az ennek maradványait őrző eszközös pásztortáncok tartoznak ide, valamint a → bodnártánc. (→ még: botoló, → kanásztánc, kardtánc, eszközös táncok) – Irod. Wolfram, R.: Schwerttanz und Männerbund (I–III., Kassel, 1936–37); Domokos Pál Péter: A moreszka Európában és a magyar nép hagyományaiban (Filol. Közl., 1958); Alford, V.: Sword dance and drama (London, 1962); Andrásfalvy Bertalan: Párbajszerű táncainkról (Ethn., 1963); Pesovár Ferenc: Kanásztánc és seprűtánc – mutatványos táncaink két típusa (Tánctud. Tanulm., 1967–68, Bp., 1969); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970).