hüdintés

havasi pásztorok, hegylakók szabadban, nagy távolságra történő jeladása és kiáltó párbeszéde. A hang irányítására szájuk elé kezükből tölcsért alakítanak. A jeladás, felhívás értelmes szöveg nélkül, csupán süvöltve vagy hí-ha-hó, ó-ha-hoj stb. szótagokon történik. A hangok itt négyes-ötös csoportokra tagolódnak (ebben hosszan hangzó és egészen rövid értékek is szerepelnek), s egy-egy hangcsoport fölülről lefelé tartó irányban nagy hangterjedelmet (másfél, két oktáv) jár be. Az eddig gyűjtött kevés számú adat alapján (gyimesi csángóktól) még nem állapítható meg, tartalmaznak-e e hangcsoportok szabályos, sztereotíp dallamfordulatokat, mint ahogy az fejlett pásztorkultúrájú vidékek (Alpok, Kárpátok egy része, Skandinávia) hasonló anyagában szokásos. A jeladás után a párbeszéden szöveg (praktikus tartalmú: A marháimat nem láttad-e valahol? Este jöjjön bé guzsalyasba! stb.) recitálva (→ recitatív) hangzik el, egy-egy összetartozó szövegfrázis általában egy magasságon, csak a szakaszok vége lejtő tendenciájú. Az egyes szakaszok egymáshoz képest nincsenek tonalitásba rendezve, s a recitációs hangmagasságok kialakulása rögtönzésszerű. A hüdintések anyagára vonatkozó további megállapításokhoz még elsősorban gyűjtésre van szükség.