igric

hivatásos középkori énekmondó, aki idők folyamán mulattatóvá lett. A szó valószínűleg szláv eredetű, pontos jelentése vitatott, a középkori magyar → énekmondók egyik elnevezése lehetett: minden bizonnyal a → jokulátor magyar megfelelője. Mindkét foglalkozás és elnevezés változáson ment keresztül: egyes feltételezések szerint a birtokadományozásokban szereplő igric szó arra vall, hogy eleinte a királyi udvar megbecsült énekesei lehettek; foglalkozásnévként azonban csak a 15. sz.-tól szerepel, és jelentése ekkor inkább már zenész, mulattató, mutatványos és szemfényvesztő. – Irod. Moór Elemér: Igric (Ungarisches Jahrbuch, 1928).