Illyés Endre (Tunyog, 1897–Debrecen, 1962)

ref. lelkész, egyháztörténész. Kolozsvárt végezte a teológiát 1920-ban, Debrecenben szerzett középiskolai tanári oklevelet 1923-ban. 1920–40 között Sárospatakon, Miskolcon, Szegeden és Debrecenben gimn.-i vallástanár, 1940–50 között Debrecenben lelkészképző intézeti tanár, majd egyházkerületi levéltáros. Teológiai és pedagógiai szakírói munkássága mellett ref. egyházi néprajzzal foglalkozott. Műveiben a ref. egyházközösséget szabályozó, a paraszti erkölcsre tett hatását és a paraszti vallásosságot vizsgálta. Egyházközségi és központi levéltárakban e témához hatalmas anyagot gyűjtött, melynek nagy része kéziratban maradt. – F. m. A magyar református földmívelő nép lelki élete különös tekintettel vallásos világára (Szeged, 1931); A magyar református földmívelő ifjúság lelkigondozásának története (Debrecen, 1936); Egyházfegyelem a magyar református egyházban, XVI–XIX. század (Debrecen, 1941).