járom

1. iga: a szarvasmarhafélék igába fogására használt, fából készült eszköz. Van nyak- és fej- (homlok-)járom. A magyarság csak a nyakjáromot használja, mely formáját tekintve több részből álló keret vagy ráma, ezért keretes vagy rámaigának is nevezik, ellentétben azokkal az egyenes gerendákból és a szarvasmarha nyakát körülfogó, ívből formált jármokkal, amelyek pl. a Balkánon elég gyakoriak. A járom legfontosabb részei: a járomfő (igafő, toló, vonó), az alfa, az ezt és a járomfőt összekötő bélfa, berec vagy kázla, aztán a két járomszeg (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszeg. A járomnak a gyergyói és csíki székelyek által használt változata a küszküllő vagy vonóujjas járom, a nehéz erdei, havas utakon járó → küszküllőszekerekbe való befogáshoz. A küszküllő formája azonos a közönségesével, az eltérés csupán abban van, hogy ezt a jármot nem nyakszeggel (vonószeggel) akasztják a rúdfőre, hanem vonószíjjal vagy közszíjjal. Aszerint, hogy hány szarvasmarhát fognak a járomba, beszélnek egyes, ill. páros járomról. A használat kialakította formák szerint van: a) normális méretű (140 cm hosszú) és b) hosszú iga (bakhátas, ill. kapálóiga). A két utóbbi is hosszabb a rendes járomnál. – Bizonyos vidékeken díszített jármok is készültek. Leggyakrabban a járomfőt cifrázták. Borsod némely községében kedvelték a vésett virágdíszes járomfőket és a bélfák felső végeinek tulipánszerű kiképzését. Az erdélyi magyarság körében a járomnak szinte minden részét díszítették. Körösfőn a menyasszony szekerére készült járom volt a legdíszesebb. Itt gyakori, hogy a bélfa ráhajol a járomfőre, vagy meghosszabbított és kifelé hajló vége kopjaszerűre faragott. Hasonló faragott dísz a szög vége. Gyakori a feketére festett járom, amelynek vésett mértanias és virágdíszeit több színű festékkel színezik. Gyakran feltüntették a díszítmények között a készítő vagy tulajdonos nevét és a készítés évszámát is. – Irod. Paál Gyula: Küszküllő (Magy. Nyelv, 1915); Kiss Lajos: Díszített jármok Szabolcs vármegyében (Népr. Ért., 1937); Gönyei Sándor: A csíki szekér (Népr. Ért., 1942); Bodó Sándor: Jármok a Hajdúságban (Ethn., 1956). – 2. Léckeret, amelyet a ref. úrvacsorakor a kenyér és a bor fölé helyeznek, és ráborítják az úrasztali terítőt (Székelyföld–Udvarhelyszék).

Széles járom (Átány, Heves m.)

Széles járom (Átány, Heves m.)

Egyes járom (Átány, Heves m.)

Egyes járom (Átány, Heves m.)

Első járom (Átány, Heves m.)

Első járom (Átány, Heves m.)

Küszküllő járom: VSz = vonószíj, FK = felső küszküllő,JF = járomfej, AK = alsó küszküllő, R = rúd, B = berce (bélfa), JP = járompálca, JA = járomalja

Küszküllő járom: VSz = vonószíj, FK = felső küszküllő,JF = járomfej, AK = alsó küszküllő, R = rúd, B = berce (bélfa), JP = járompálca, JA = járomalja

Járom (Kalotaszeg, v. Kolozs m.)

Járom (Kalotaszeg, v. Kolozs m.)

Járom

Járom

Járomfák igához (Veszprém m.)

Járomfák igához (Veszprém m.)

Járom (Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Járom (Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Egyes járom (Tiszacsege, Hajdú-Bihar m.)

Egyes járom (Tiszacsege, Hajdú-Bihar m.)

Járomfaragás (Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Járomfaragás (Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)