fejőedény, geleta, rocska, sajtár, vendel

az az edény, amelybe fejnek. Számos elnevezése használatos (fejőveder, fejőrocska, fejőcsanak, fejőkanna, fejőputton, fejőpitli, fejőcsupor, fejőbögre stb.). Két alapformája ismert: 1. felfelé szélesedő vödörforma; – 2. felfelé szűkülő alacsonyabb forma. Az előbbi tehenek, az utóbbi juhok fejésére használatos. A juh gyakran kiegészül egy fejőbögrével, amelyet a vödör közepén két kifeszített madzag tart; közvetlenül ebbe fejnek, így a tej kevésbé habzik. A Nyárád mentén a fejőcsupor kb. 3 dl űrtartalmú, égetett mázas cserépedény. Egyébként a fejőedények általában fából készültek dongás, abroncsos összeállítással; a felfelé bővülő, ill. szűkülő alapformát az utóbbi időben gyárilag előállított zománcos vagy zománc nélküli bádog fejőedények is megtartották. – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); K. Kovács László: Adatok a bálványosváraljai fejősjuhászathoz (Ethn., 1947. 1–2. sz.).