kabát

1. általában csípőn alul érő, esetleg derékban szabott, hátul hasított vagy toldott, szögletes szárnyú, gyakran kétsorgombos férfi- → ujjas. Egyéb elnevezései: spencer (Heves m., Baranya m.), jankli (Sopron m., Heves m.), dokány (Csallóköz), sacco-kabát (Sárköz), mexikaner (Vas m.). A szürke, barna vagy fekete szövet-, ritkán posztó bélése báránybőr, bársony is lehetett, kihajtható gallérja olykor prémes. Ritkán zsinórozott, mint a boldogi vőlegénykabát, a buda. A változatos elnevezésű kabátok a különböző polgári divatok és a hagyományos férfi-posztóujjasok egymásra hatásából rendszerbe foglalhatatlan változatosságot mutatva kb. a századfordulóra foglalták el a → dolmány és az azt követő → mándli helyét a férfiak téli és ünnepi öltözködésében. A későbbiekben nagy szerepe volt terjesztésükben az agrárproletár paraszti rétegnek, amely az országot járva, otthoni viseletét levetve, kényszerűségből hódolt a legkönnyebben elérhető divatnak. Így a kabát mikádó elnevezésű formája pl. a kubikusok viseletéhez fűződik. Kabátféle felsőruha vászonból is készült (→ vászonkabát).– A kabát nyugati szláv, valószínűleg cseh vagy szlovák közvetítésű, perzsa eredetű szó. Első előfordulása 1751-ből való. – 2. Erdély kivételével többnyire a női ujjas néhány testhezálló változatát is kabát névvel jelölik, amely a 20. sz.-ban sok helyen bársonyból vagy plüssből készült. Ezek jó módot, ill. polgáriasodást jelöltek. A 20. sz. közepén pl. Pest környékén elterjedt a → kivetkőzés előtt a helyi ízlésben pamutból vagy gyapjúból kötött kis, amelyet blúzszerepű ujjas fölött viseltek. Derékban lazább, rövid kabátféle a kalotaszegi posztó bujka, amelyet mindkét nem visel. – 3. Rétközön, Ajakon a pendelyre vett alsószoknya (→ szoknya) neve volt, az Abaúj megyei Pusztafaluban nemcsak az alsó-, hanem a felsőszoknyát is így hívták. (→ pusztafalusi viselet) – Irod. Kovách Aladár: A tolnamegyei Sárköz népviselete (Népr. Ért., 1907); Katona Imre: A kubikosok viselete (Ethn., 1961); Horváth Terézia: A kapuvári népviselet (Arrabona, 1967).