fekete kerámia, fekete edény

a mázatlan cserépedények egyik csoportja. A megformált edényt szikkasztás és esetleges díszítés után kiégetik. Amikor az edények vörösen izzanak, a kemence összes nyílását lezárják, a tüzet elfojtják, és ennek következtében kémiai folyamat – redukció – keletkezik, amitől az edény feketévé válik. A kemencébe szoruló égési termékekhez szennyező anyagok is járulnak, amelyek jól átjárják a bent levő tárgyakat. A kiszedett, már kész edényeket, hogy fényesek legyenek, valamilyen fényesítő folyadékba, pl. petróleumba mártott ronggyal átdörzsölik. A nyers állapotban levő edényre sima kaviccsal mintákat dörzsölnek. A dörzsölés nyoma az égetés és fényesítés után matt marad. – Az ezzel az égetési módszerrel készült tárgyak ismertek Közép- és É-Európában, Európán kívül Indiában, Egyiptomban, Mexikóban és Peruban. Hazánk területén a honfoglalás körüli időkből ismert. Számos fazekasközpontban készítettek fekete kerámiát, pl. Szentesen, Mezőtúron, Hódmezővásárhelyen, Tiszafüreden, Kunmadarason, Dőrön, Leányváron, Komáromban, Tatán, Tüskeváron. Napjainkban is készítenek fekete kerámiát Mohácson, Nádudvaron, Csíkdánfalván. – Irod. Szabadfalvi József: A magyar feketekerámia és keleteurópai kapcsolatai (Műveltség és Hagyomány, 1960); Béres András: A nádudvari fekete kerámia (Debrecen, 1960).

Gyertyamártó (Mezőtúr, Szolnok m.)

Gyertyamártó (Mezőtúr, Szolnok m.)

Fekete kerámia, Bödön (Mezőtúr, Szolnok m.)

Fekete kerámia, Bödön (Mezőtúr, Szolnok m.)

Fekete kerámia. Kanta (Szentes, Csongrád m.)

Fekete kerámia. Kanta (Szentes, Csongrád m.)

Kanta és korsó (Nádudvar, Hajdú-Bihar m.)

Kanta és korsó (Nádudvar, Hajdú-Bihar m.)