félelemkereső, a

→ hiedelemmese. Cselekménye: hetvenkedd legény meg akar tanulni borzadni. Anyja (a pap, sekrestyés) lepedőt borítva magára odaáll éjfélkor a temetőkertbe (az üres templomba stb.), leveri a lábáról (agyonüti). A fiú világgá megy. Megitat (a tűz mellé fektet) akasztott embereket. A király (kocsmáros, molnár) elátkozott kastélyát (házát, malmát) megszabadítja az ördögöktől. Jutalmul megkapja a királykisasszony kezét. Tréfás befedezés: jelentéktelen apróságtól, kismadártól, halacskáktól megborzad (AaTh 326). A kísértet elvezeti őt a pincébe, és megmutatja az ott felhalmozott kincseket. Megbízza, hogy juttassa vissza azoknak, akiktől jogtalanul eltulajdonította: emiatt nem tudott nyugodni. félelemkereső teljesíti a kívánságot, a az elhalt király (öreg gróf, kocsmáros) többé nem kísért. Ő is részesül a kincsekből (AaTh 326A*). Országosan ismert, hiedelemelemekre, -motívumokra felépített mese. A meséskönyvek, ponyvafüzetek útján elterjesztett Grimm-változat mellett még két attól független, határozottan körvonalazható redakciója és számos amorf, a → hiedelemmondához közelebb álló változata van. Ezek közvetlen irodalmi forrása nem ismert. Változatainak egy része a tréfás ostoba ördögmesék (→ ostoba ördög meséje) (AaTh 1000–1199) egyik, nagy vonásaiban állandó típuskompozíciójának tűnik. A mese Európa-szerte elterjedt, Ázsiában, Afrikában és Amerikában csak legújabban Európából odaszármazott változatokról tudunk. A típusnak korai irodalmi előképe nem került elő, csupán a 19. az. óta feljegyzett népi változatokat tartanak számon. A mese különösen a szláv nyelvterületen népszerű. – Irod. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Ranke, K.: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (I., Kiel, 1955); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I–II., Bp., 1955, 1960; UMNGy VIII–IX.); Delarue, P.: Le conte populaire français (I., Paris, 1957); Krzyzanowski, J.: Polaka bajka ludowa (I. Wroclaw–Warszawa–Kraków, 1962); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII.); Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó (Bukarest, 1969).