Felső-Magyarország

TARTALOM

Felsőőrség, Felsőőr vidéke, Felsőőri népsziget

Felső-Maros menti hímzések

három község: Holtmaros, Magyaró és Disznajó vászonhímzései. Párna-, derékalj- és lepedővégekre varrták vörös vagy kék pamutszállal, esetleg a kettővel együtt. Hímzőtechnikája a → szálánvarrott öltés, a → keresztöltés, a → szálvonás és a → vagdalás. Megkülönböztető szerkezeti sajátosságai: a széles középhím mellett az ugyancsak széles peremdísz; továbbá a peremet a középmezőtől elválasztó vonal, amely nemegyszer csíkká szélesül – mint Torockón – és negatív hatású mintával van kivarrva. A Felső-Maros menti hímzésekre a füzéres minták a legjellemzőbbek. A füzér lehet laza, könnyed, virágokkal, csillagokkal megszakított inda, jellemzőbb azonban az erőteljes mértani zegzugvonal, elmértaniasított virágtövekkel közeiben. Ezt a mintát mindig kék és piros fonallal varrták, s a szálánvarrott hímzést szálvonásos-vagdalásos technika beiktatásával tették változatossá. Más munkákon, ill. mintákon is megtaláljuk a szálánvarrott és vagdalásos technika együttes alkalmazását, csupán kevesebb szín felhasználásával (a szálánvarrott rendesen kékkel vagy pirossal készült s a vagdalás fehérrel). Találunk a Felső-Maros menti hímzéseken állatalakokat is, „nyúlnak” nevezett egykori heraldikus griffet, egyszarvút és szarvast. – Irod. Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok (Népr. Ért., 1941).