fertői vejsze, pontyfogó kürtő

a Fertő tavon használt, elsősorban ponty fogására alkalmas, két szárnylészás, összetett vejszefősvejszetípus. A V alakban elhelyezett terelő falak (lésza) az egymás mögött sorakozó, folyton szűkülő átjárókkal összekötött tévesztő udvarokba (udvar, nagykotróca, kiskotróca), végül a vese alakú fejbe vezetik a halat, ahonnan nem találja meg a kifelé vezető utat. Közös szárnylészával két fertői vejszet is összekapcsolhatnak; ilyenkor ellentett állású a kapcsolt vejszék bejárata. A Herman Ottó által bemutatott fertői vejszenél a tévesztő udvarok hegyesszögben csatlakoznak egymáshoz. A néprajzi irodalom – Herman típusjelölése nyomán – ezt a változatot ismeri fertői veszének. Újabb kutatások szerint azonban Herman fertői vejszeje a 19. sz.-ban kialakult változat, egyéni kombináció. A 18. sz.-tól biztosan adatolható pontyfogó kürtő tévesztő udvarai, egymásból nyíló kapui egyvégtében helyezkednek el. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Bárdosi János: A fertői pontyfogó kürtő (Ethn., 1970).

Fertői vejsze: F = fej, C1 = kotróca, C2 = nagy kotróca, U = udvar, V = verés, K = kapu, L = lésza

Fertői vejsze: F = fej, C1 = kotróca, C2 = nagy kotróca, U = udvar, V = verés, K = kapu, L = lésza