fiaztató, ellető, kec, kutrica

juhok és sertések óljában, hodályában deszkákkal, lészákkal (→ esztrenga) védelmi célból elkerített rész, ahol a vemhes állatok különzárva hozzák világra kicsinyeiket, ill. ahová a megellett állatokat fiaikkal bezárják (fogadtató). Az eszköz elnevezései területileg kevéssé lokalizálhatók. A fiaztató elnevezés Somogy, Bihar és Zemplén megyében; az ellető Győr, Borsod, Zemplén megyében, a Mátyusföldön, Kecskemét vidékén és a Székelyföldön; a kec Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyében; a kutrica Bihar és Somogy megyében fordul elő. Debrecenben a tanácsi jegyzőkönyvek már 1842-ben említenek kutrica nevű építményeket. A régi rasszok állatai [pl. a rackajuh (→ juh), valamint a szalontai és a bakonyi sertés] a legelőn szabadon párzottak, és gyakran ott is hozták világra kicsinyeiket (→ bánya). Az új tájfajták, pl. a merinó birka és az új sertésfajták, valamint a belterjes tartás terjesztette el a fiaztató alkalmazását, amely a nagyobb állatcsoportok istállózásánál már a 17–18. sz.-tól ismert (→ hodály). Az uradalmakban azt a pásztort, aki a fialó kocákat őrizte, keces kondásnak nevezték. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Bencsik János: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől (Debrecen, 1969).