fogadott kerék, váltott kerék

kölcsönkért → kerék. Azokban az időkben, amikor még gyakoriak voltak a → fakószekerek, különösen gyakori volt, hogy hosszabb úton – kivált nyáron, száraz időben – összetörött a kerék. Vittek ugyan pótkereket magukkal többet is, de ha már mindből kifogytak, a legközelebbi faluig (ha tehették) csúszófán elvánszorogtak (vagyis a törött kerék felől a → tengely alá csúszófát kötöttek, amelynek az egyik vége a földön csúszott,), ahol becsületre kereket fogadtak, azaz kölcsön kértek. Rendszerint a kerékgyártóhoz fordultak, de annak híján más is segített a bajba jutottakon. Kötelező volt viszont a fogadott kereket minél hamarabb és épen visszajuttatni tulajdonosához. A fogdott kerékért bért becstelenség lett volna felszámítani; azt tartották: mindenkit érhet baleset.