frász, fráz

különböző eredetű csecsemő- és gyermekkori (ritkán felnőttkori, rángó) görcsös állapotok: epilepsziák, eklampszia (→ nyavalya), néha szélgörcs elnevezése a → népi gyógyászatban. → Ijedtségtől, → rontástól, fogzástól származtatják. A betegségnév és a vele kapcsolatos szitkok és szólások (a frász törje ki; a frász fogja meg; beállt a frász; járta a frász stb.) országszerte ismertek. Maga a szó valószínűleg igen kései (19. sz.) német átvétel. Az átvett névvel valamilyen más, korábban is ismert betegséget illettek (kórság,nyavalya). A hazai németségnek, valamint az osztrákoknak és németeknek a frásszal kapcsolatos hagyományai sokkal gazdagabbak, de a magyarokétól sokban eltérnek. Ablakot borítanak a beteg csecsemő bölcsőjére (Szeged vidéke, Balatonszemes), a beteget jegykendővel, kifordított köténnyel takarják le (Békés m.), jegygyűrűt nyomnak homlokára, pálinkában csikólépet adnak be, ráolvasnak (→ ráolvasás). Előfordult, hogy a beteg csecsemőt → frászkarikán bújtatták át. – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–1940); Zolnay Vilmos: Frászkarika (Nyelvőr, 1930); Erdődi József: Egy babona európai útja (Frászkarika) (Magy. Nyelv, 1954).